Payday Loans
Patakok, folyók élővilága

Patakmedrek kialakításának hatása az élővilágra.

 

Kisfilmem természetes állapotú hegylábi patakokról

 

"A falun át kanyargó bájos patakocska vizét csövekben elvezetik, medrét kiegyenesítik és befedik, és íme, készen is van, a csevegő patakocskából egy csúnya, jellegtelen elővárosi utca lett."
Konrad Lorenz

 

Patak - mindenkinek mást jelent ez a szó. A természetet kevéssé ismerő városi embernek a településen átfolyó, legtöbbször kibetonozott medrű vízfolyást, melyben legtöbbször halak is láthatóak szép számmal. És amely áradáskor még így szabályozott mederbe terelve is veszélyeztetheti a közelében élők házait. A természetet ismerő abban gyakrabban megforduló embereknek pedig erdő mélyén csörgedező, hűvös vizecskét a mohával benőtt kövekkel és fagyökerekkel, pici vízesésekkel, zubogókkal. Melyben ajándékszámba menő nagy élmény megpillantani egy-egy halacskát, falombbal árnyékolt, kövekkel, ágakkal szabdalt medrében. A mezőn járó embernek a szántóföldek között kanyargó, fákkal övezett, nádas szélű vizecskét, melyben gyermekkorában arasznyi halakat fogott. Ez utóbbiak nagyobb esők után folyóvá dagadva sem veszélyeztetnek semmit, csak egy kicsivel több földet és avart mosnak el a szélükről.
A középhegységi patakok hegylábi szakasza természetes állapotban változatos hidrológiai és geomorfológiai paraméterekkel jellemezhető egységekből áll. Ezen egységek két,jól elkülönülő típusa a gázló és a medence élőhely-egységek. A sekély, gyors folyású, durvább aljzat összetételű (nagyobb kavicsok, kövek) szakaszokat nevezzük gázlónak, a mélyebb, lassúbb folyású, finomabb aljzatösszetétellel (homok, apró kavics) jellemezhető szakaszokat hívjuk medencének. A jellegzetes gázló és medence élőhely-foltok kialakulása a változatos aljzat összetételű és nagy vízhozam ingadozással jellemezhető vízfolyásokra jellemző. Patakokban egy-egy nagyobb akadály (pl. vízbe dőlt fa, fák gyökérzete, szikla stb.) is hozzájárulhat gázló és medence foltok kialakulásához. A fák jelenléte a vízpart mellett kiemelkedően fontos a part és a meder stabilizálásában, a gázló-medence szerkezet kialakításában. Lombkoronájuk megakadályozza a víz túlzott felmelegedését. A vízparti fák gyökérzetük révén mikroélőhelyet, lehulló leveleik, ágaik pedig emellett táplálékot biztosítanak számos élőlénycsoport számára. Ezek a tényezők fontos szerepet töltenek be a vízfolyások élőlényközösségének változatosságában. A településeken áthaladó patakok medrét árvízvédelemi okoból többnyire jelentősen átalakítják. Az átalakított patakmedrek oldalfala és aljzata sima, mélységi viszonyaik néhány bukótól eltekintve egyenletesek. A hidaknál, átereszeknél kialakított bukóknál a víz esése rendszerint magas, 20-50 cm. Ezeken az akadályokon a halak többsége nem képes áthatolni, így hosszirányú vándorlásuk akadályozva van. Nem tudják a felsőbb szakaszokon található ideális szaporodóhelyeiket elérni.A halak számára átjárhatatlan áteresz egy híd alatt

A nyári aszálykor jelentkező kritikusan alacsony vízszintnél jóval kisebb az élőhelyválasztási lehetőségük. Partszélükről a bokrok, fák és azok belógó gyökérzete hiányzik. Árnyék hiányában a napsütés jobban felmelegíti a vizüket az érzékenyebb állatfajok tűréshatáránál. Nem, vagy csak kis számban találhatóak meg bennük nagyobb kövek, behullott ágak. Kevesebb búvóhely és megtapadási felület áll így az élőlények rendelkezésére. Az ízeltlábúak száma nagyon csekély az ilyen vizekben, ami a halak egyik fő tápláléka. Másik fő táplálék összetevő az algák, amelyeknek rendszerint kedveznek ezek a viszonyok, különösen ha némi nitrát és foszfát szennyezést is kap a településen áthaladó patak, ami gyakori. Így az itt élő halak szegényes és egyoldalú táplálékra vannak utalva, a melegebb vízben gyorsuló anyagcseréjükkel együtt ez rossz kondíciót eredményez. A nagyobb áradások szinte kiseprik az ilyen medret, élőt élettelent egyaránt. Az újranépesülés az említett viszonyok közt több időt vesz igénybe, mint egy természetes medencés-gázlós szerkezetű középhegységi patak esetében.Átalakított patakmeder, a lehető legrosszabb kialakításban.

Egy kis halászgatással bárki meggyőződhet arról, amit a halfaunisztikai kutatások is kimutatnak: az árvízvédelmi szempontok alapján átalakított patakok élővilága az előbb említett okok miatt sokkal szegényebb. Sok halfaj és alsóbbrendű állat nem találja meg az életfeltételeit. A nagyobb ökológiai tűréshatárúú, és emiatt ma gyakorinak számító fajok szaporodnak el, sokszor idegenhonos, inváziószerűen terjedő halfajokkal vegyesen. A búvóhelyek hiánya, és a napsütötte víz miatt úgy tűnhet, sok hal van az ilyen vizekben. Az igazság az, hogy néhány tág tűréshatárú faj alkotja a faunát, gyakran nem őshonos fajokkal keveredve. Amellett, hogy élővilágunk megőrzése mindenki számára fontos kellene hogy legyen, az Európai Unió érvényben lévő Víz keretirányelve szerint a különböző víztesteket jelenlegi állapotuktól függően “jó ökológiai állapotba” kell helyezni 2015-ig. Az előírás kifejezetten ökológiai és komplex szemléletű, tehát a vízminőség, az élővilág és a medermorfológia együtt áll a középpontjában. A patak-revitalizáció során a természetes állapotot kellene helyreállítani, melynek ismérvei: a patak hossz-szelvény menti átjárhatósága, a mederviszonyok változatossága a tér mindhárom irányába, a meder és a part ökológiai egysége, a megfelelő vízminőség, valamint a megfelelő vízhozam biztosítása. együttes eredménye a változatos, őshonos élővilág megjelenése. A patak-revitalizációt a kisvízfolyások jelenlegi, ha nem is teljesen halott, de sajnos sok esetben erősen rontott (degradált) állapota  önmagában is indokolja. Az Európai Unió érvényben lévő Víz keretirányelve szerint a különböző víztesteket jelenlegi állapotuktól függően “jó ökológiai állapotba” kell helyezni 2015-ig. Természetvédelmi szervezetektől, civil egyesületektől számos tanulmány, és ennek nyomán ajánlás érkezett ritka, értékes faunát mutató patakjaink revitalizációjára.

 11_vizek_halak

 

További képek patakokról és halakról

 
Foltos szalamandra

A foltos szalamandrák életét nagy alapossággal tanulmányoztam, minden életciklusukra kiterjedően.

 

2004 tavaszától figyelem a foltos szalamandrák életét, élőhelyét. Igyekszem minden életszakaszukat alaposan megfigyelni, különös tekintettel az első éves állatokra.  A megfelelő élőhelyeket rendszeresen látogatva követtem nyomon sok példány fejlődését, a tavaszi megszületéstől a nyár végi átalakulásig. A frissen átalakult fiatalokat a partramászásukat követően a természetben nehéz megtalálni. Nyár végi partraszállásuk idején 4-5 cm hosszúak és már a szüleikhez hasonlítanak. Ezért részben természetes élőhelyükön, részben életszerűen berendezett terráriumokban végeztem megfigyeléseimet és örökítettem meg életükből pillanatokat. A terráriumok berendezését az élőhelyével azonosan alakítottam ki, táplálékukat is a természetben gyűjtöttem (meztelencsigák, giliszták, apró rovarok). A megfelelő hőmérsékleti viszonyokat kertes házam udvarán északi, árnyékos elhelyezéssel biztosítottam. 7db fiatalt születése óta neveltem 6 éven keresztül.


foltos szalamandra (salamandra salamandra)

 

Életmódjukról:

Tavaszi ébredésük után röviddel a nőstények megszülik az előző évben testükben nevelt utódaikat. Hazánk  középhegységeiben ez áprilisra esik. Ezután következő párosodásukról nincs még megfigyelésem. Az állatok aktivitását figyelve ez az időszak májusra eshet, ilyenkor gyakran lehet velük találkozni. Irodalmi adatok szerint a hím által lerakott ondócsomót a nőstény felszippantja kloákájával. A peték az anya testében kikelnek, már kész lárvákat szül a nőstény a következő év tavaszán patakokba, egyéb állandó vizekbe. Sok ilyet ismerek olyan források közelében, melyek sosem válnak patakká, vizüket elnyeli a talaj, de állandó pocsolyákat tartanak életben egész évben.

 

Tavasszal erdei patakokba, pocsolyákba fialják kicsinyeiket.

 

A elevenszülés ideje tehát április-május. Egy állat megfigyeléseim szerint általában 20-50 kicsit szül, számuk a nőstény kondíciójától, méretétől függ. Az újszülöttekre apró méretük és méregmirigyeik kezdeti hiánya miatt sokkal több ellenség, veszély leselkedik, mint a kifejlett állatokra. Ragadozók a vizekben: rovarlárvák, madarak, csíkbogarak. Sok szaporodóhelyüket dagonyának használják nagyvadjaink (szarvas, vaddisznó), vagy erdészeti utakon, azok közelében helyezkednek el, járművek hajthatnak rajta keresztül.

 

Szaporodóhely lehet egy állandó vizű dagonya is.

 

A kifejlettekhez hasonlóan a fiatalok is ragadozó életmódot folytatnak, minden szájukba tömhető élőlényt megesznek: szúnyoglárvákat, egyéb kistestű rovarlárvákat, bolharákokat, ászkarákokat. Testméretükhöz képest nagy fejük és szájuk van. Fejlődésük erősen élőhelyfüggő, átalakulásuk és partraszállásuk ideje nagy szórást mutat: augusztus 3-án találtam zempléni patakban átalakult fiatalt. Ugyanilyen fejlettségű állatot találtam szeptember közepéig folyamatosan, a Zemplén- és a Bükk- hegységben egyaránt. Ismerek egy helyet a Zemplénben, egy forrást, ahol a hideg víz és a táplálékszegénység miatt az elmúlt két évben nem tudtak kifejlődni a lárvák. Késő ősszel is alig nagyobbak, mint születésükkor. Télen eddig elpusztultak, kivétel volt az enyhe 2006-2007-es tél. 2007 március 17-én arra járva meglepődve láttam 20-30 fiatalt a forrásban. Tavalyiak, ez látszik a méretükön, na meg ilyen korán a nagyok még csak ébredeznek, nemhogy fialnának. Kíváncsian figyelem életük további alakulását.

 

Fiatalok csoportja rövidel az átalakulás előtt egy erdei pocsolyában.

 

A fiatalok élete gyökeresen megváltozik a nyár végén, ősszel lezajló átalakulással. Vízi élőlényből átalakulnak szárazföldivé. Elvesztik kopoltyúbojtjaikat, farkuk lapított profilja hengeressé alakul, megerősödnek végtagjaik. Vízbe nem is mennek többet, csak a nőstények fialáskor, esetleg száraz időben folyadékpótlás céljából. Szaporodásuk vízhez kötöttsége, és kis mozgáskörletük miatt mindig állandó vizek 100 méteres körzetében élnek, rejtőzködnek.  Alapvetően alkonyati, hajnali állatok. Nagyobb esőben illetve utána napközben is előbújnak, nyugodtan mászkálva az avaron.

Táplálkozás:

A szárazföldön is éppolyan falánk ragadozók, mint a vízben voltak. Zsákmányukat eddigi megfigyeléseim szerint kizárólag látás útján fedezik fel. Csak mozgó áldozatra láttam eddig rámozdulni őket. Testméretük felével vetekedő gilisztákat, meztelencsigákat gyűrnek le, sokszor foxikutya módjára rázva fejükkel a zsákmányt. A nagyobb gilisztákat ketté tudják ilyen módon harapni-szakítani. Állkapcsuk erős, sűrű fogaikkal stabilan fogják meg nyálkás testű áldozataikat, a meztelencsigákat. Azok ragacsos védekező nyálkája hatástalan a szalamandrákra. A földigiliszták által védekezésül kiválasztott sárgás színű és rendkívül büdös váladékra viszont érzékenyek: ha a gilisztának elnyelés előtt sikerül kipréselnie magából számottevő mennyiséget (a gyűrűi közül elsősorban a feji végén), otthagyják a szalamandrák. Utána sokáig törölgetik szájukat mindenhez.

 

A halántékán látható fekete pontok jelzik a méregmirigy helyét.

 

Méregmirigyükről: a faj különlegessége a fej két oldalán a halántéktájon található két nagyméretű méregmirigy. Ennek meglétére hívja fel a figyelmet feltűnő színezetük. Hatásos lehet, mert végtelenül nyugodt állatok, mint írtam a legnagyobb nyugalommal mászkálnak az erdő avarjában eső után, mint akinek nincs félnivalója. Alkonyati- éjszakai életmódjukat is elsősorban a levegő  magasabb páratartalma indokolja, nem az ellenségektől való félelem. Az embertől sem félnek, óvatos közeledésre nem menekülnek.

 

01_foltos szalamandra

 

További képek a foltos szalamandráról

 
Kárpáti kék meztelencsiga

A kárpáti kék meztelencsiga életmódjával kapcsolatos megfigyeléseim.

 

Már akkor beleszerettem ezekbe az állatokba, amikor még élőben nem is láttam őket. Aztán amikor megpillantottam az első példányt a Zemplénben, éreztem ez egy újabb hosszú szerelem lesz. Azóta keresem a találkozást a kárpáti kék meztelencsigával. A 2005 év esős nyara kedvezett kedvenc állatom megfigyelésének. Nagyobb eső után, sőt már közben is előbújnak, akárcsak a hozzájuk hasonló mikroklímát kedvelő foltos szalamandra. Esőmentes napokon leginkább éjjel jönnek elő rejtekhelyeikről, ilyenkor kora hajnali, reggeli órákban lehet velük találkozni jó eséllyel.

 

kék meztelencsiga (bielzia coerulans)

 

Árnyékos szurdokvölgyek a kék meztelencsiga kedvenc élőhelyei.Leggyakrabban 10-12 cm-es példányokkal találkozni, főleg türkizkék színben. Jóval kevesebb 20 cm körüli állatot láttam eddig, érdekes módon ezek mindig a ritkább, sötétkék színváltozatot képviselték. Gyakran találni halvány szürke foltos állatokat, amelyeken a kék szín is fakó. Ennek okát nem ismerem. Legnagyobb egyedszámban a mélyebb patakvölgyek oldalában fordulnak elő. Ezeknek a helyeknek a mikroklímája a leghűvösebb, a levegő páratartalma mindig magas. A nagy nyári hőségben sem mértem 25 C-nál magasabb értéket.  Sok ilyen található Háromhutától északra, az István–kúti nyíresig. Ezen a részen többször elkapott egy-egy kiadós zápor, közben és utána rengeteg kék meztelen csigával, és foltos szalamandrával találkoztam. A patakvölgyben haladva 10-20 méterenként botlottam kék csigába, foltos szalamandrába.
A víz jelenléte azonban nem feltétele a kék csigák előfordulásának. Megtaláltam őket állandó vízforrást nélkülöző élőhelyeken is. Ilyen a száraz, hűvös klímájú pányoki Nagy-hegy, ahol  csak csapadék és harmat formájában található víz. A hőmérséklet viszont itt sem emelkedett  soha 25 C fölé, kivéve néhány napsütötte foltot. Egy alkalommal itt találkoztam a déli órákban egy aktívan mászkáló Bielziával. Érdekességként jegyzem meg, hogy állatunk társfajai ezen a hegyen a keresztes vipera (Vipera berus), rézsikló (Coronella austriaca), lábatlan gyík (Anguis fragilis). Más meztelen csiga fajokat (Lehmannia, Limax fajok) ennél kitettebb helyeken is megtaláltam a Zemplénben: réteken, irtásokon. Ezen fajok egyedei (és még több általam meg nem határozott meztelen csiga) napközben is gyakran aktívak a Zempléni hegység klimatikus viszonyai mellett (különösen a magasfüves rétek 10-11 óráig harmatos növényzetében). Kárpáti kék meztelencsigát mindig csak a zárt lombozatú, idősebb faállomány alkotta erdőkben, aljnövényzetben igen szegény, vagy mentes talajviszonyok között találtam. Mozogni egy-két kivételtől eltekintve csak kora hajnalban, vagy esőben láttam őket. Táplálékaik közt a gombák biztosan szerepelnek, valószínű, hogy egyéb növényi és szerves anyagokat is esznek, megfigyelni még nem tudtam csak gombafogyasztást.

 

Árnyékos szurdokvölgyek a kék meztelencsiga kedvenc élőhelyei.

 

Megfigyelések fogságban:


Szaporodásuk megfigyeléséhez néhány hónapra fogságban tartottam 5 állatot. Egyesével kerültek elhelyezésre, perforált műanyag ételhordós dobozokban. Az aljzatot erdei avar alkotta, hetente cserélve, közben rendszeresen nedvesítve. Állandó 18-22 C hőmérsékletet tudtam biztosítani, a legnagyobb nyári melegben is. Ezt egy 10 éve nem használt, kitisztított üres emésztőgödör biztosította, ahol a páratartalom is magas volt. A dobozokban a páratartalom 90% körül volt folyamatosan. Ilyen körülmények között az állatok nem bújtak el soha. Kéthetente egyszer hagytam kiszáradni az aljzatot, a csigák ilyenkor elbújtak, mélyen a levelek közé. A tartódobozokat a meleg napokon teljes sötétben tartottam, ha a kinti hőmérséklet nem haladta meg a 25 C-ot, akkor szabadban voltak félárnyékban. Sötétben a csigák nem bújtak a levelek közé nappal sem, míg ha kint voltak, akkor nappalra az avarban rejtőztek.
Enni jórészt különböző gombákat kaptak (gyűjtött vagy vásárolt), ritkábban almát, krumplit. A sárgarépát nem fogyasztották. Sokat ürítenek, az ürülék színe mindig hasonló volt az elfogyasztott táplálékéhoz. Vízfelvételt nem tudtam megfigyelni. Néhány naponta bepermeteztem vízzel a tartóhelyüket, ilyenkor hozzájuthattak szabad vízhez. További vizsgálat tárgyát képezheti, hogy szükségük van-e ivóvízre, vagy elegendő számukra a táplálékból és a bőrön keresztül felvett nedvesség. Az biztos, hogy élőhelyükön a mindig bőséges harmatképződés folytán rendszeresen hozzájuthatnak vízhez.



Szaporodás:


kék meztelencsigák párzásaAz állataimat április végén fogtam be, így nem tudhatom, hogy előtte párzottak-e a természetben. Akkor helyeztem össze őket egy nagyobb akváriumban, amikor éppen számukra megfelelő, esős, vagy erősen borult idő volt (az akvárium kint, szabad ég alatt volt). Volt, hogy csak két állatot raktam össze, volt hogy mind az ötöt. A párok egymásra találása és a párzás mindkét esetben elég gyorsan lezajlott. Előfordult, hogy nem volt párzás; a párzási kézséget előidéző körülmények megállapítása alaposabb, több részletre kiterjedő megfigyelést igényel majd. A párok kialakulása, a megfelelő testhelyzet felvétele 5-15 perc alatt bekövetkezett, maga a párzás 10-30 percig zajlott. Közben az állatok mozdulatlanok. Mindig a talajon, egymás mellett elhelyezkedve történt az esemény. Meglepő gyorsaságot produkálnak ilyenkor az állatok; az egymás melletti elhelyezkedés, a párzószerv köpeny alóli előbújtatása, és a másik állat köpenye alá történő „elrejtése” egy percen belül lezajlik. Csak egyszer sikerült a folyamatot minden részletében megörökítenem. A párzás végeztével szintén elég gyorsan szétszélednek. Érdekes jelenség egy olyan állat részéről, amelyik élete többi szakaszát csigalassúsággal éli.
Szaporodásuk úgy tűnik nem évszakhoz kötött, áprilistól augusztusig mindig voltak párzásra kész állatok (természetben egyszer találtam párzó állatokat augusztus végén). Petéiket, mint a legtöbb csiga védett nyirkos helyekre rakják, jelen esetben az avarba rejtették el minden esetben. A peték száma összefüggésben volt az állat méretéve. A legnagyobb állatok kb. 100 petét produkáltak, ezt is tavasszal, nyár elején, vélhetően az első peterakáskor (az adott évben). Nyár vége felé egyre jobban csökkent a lerakott mennyiség, 10-20 darabig is. Egy állat 3-4 alkalommal is rak petét egy vegetációs időszakban. Sajnos nem vizsgáltam az egy állat által lerakott peték összmennyiségét. Erre és még jó néhány pontos részlet megfigyelésére és feljegyzésére sajnos nem jutott időm, és erőm.

A petékből a kis csigák 20 C-on 3 hét alatt kelnek ki, színük méz sárga. 10 nap alatt sötétednek egy kicsit, az oldalukon kialakul kétoldalt egy-egy sötétebb csík. Az, hogy mikor nyerik el kék színüket, hogyan zajlik további fejlődésük titok maradt előttem, mert a fiatalok felnevelésére már nem maradt időm, néhány heti nevelés után szabadon engedtem őket. Addig ugyanazt fogyasztották, mint a kifejlett példányok. Problémás a kicsik elhelyezése, nem tudtam megfelelő tartóedényt kitalálni számukra. Az a gond velük, hogy 1-2 milliméteres lyukon is megszöknek. Ha pedig szövettel, vászonnal fedem le az edényt, az a nagy páratartalom miatt átnedvesedik, alkalmatlanná válik a légcserére. Így maradt a napi többszöri tetőlevétellel járó levegőfrissítés. Nagy gond a kicsik tisztán tartása. Alomcserénél kiválogatásuk a nyirkos avarból álló tartóközegből igazi sziszifuszi munka!

 

02_karpati kek meztelencsiga

 

További képek a kék meztelencsigáról

 
Keresztes vipera

Keresztes vipera kutatási tevékenységem a Zempléni hegységben.

 

A keresztes viperát 2005-ben kezdtem el keresni. A 2005-2006-os évben talált 12 példány felbátorított egy komolyabb kutatótevékenységre. 2007-től a ÉMI-KTVF (természetvédelmi felügyelőség) engedélyével, az Aggteleki Nemzeti Park felügyelete mellett kutattam őket. Az engedély kiterjedt az állatok hossz- és súlymérésére, valamint fotózására. Továbbá rögzítettm a megtalálás pontos helyét (GPS koordináták), időpontját, időjárási körülményeket.


keresztes vipera (vipera berus)

 


Célom, hogy minél többet tudjak meg a faj viselkedéséről, zempléni állományának ökológiai helyzetéről. Két irányból közelítek a feladathoz:

Egyrészt a hegység egész területét járva megfigyelni az állatok előfordulását. Keresek olyan mikrokörnyezeteket, ahol az átlagosnál nagyobb az állománysűrűség. Ha találok ilyen helyet, és az megfelelően tagolt (zárt erdő, rét, bebokrosodott rét, esetleg egy kis sziklagyep is megtalálható 1-2 kilométeres körzeten belül)  akkor lép életbe a második munkatervem:

Az átlagon felüli állománysűrűséggel rendelkező területen vizsgálni az egyedek mozgását, fejlődését, életciklusait. Ez az adott terület rendszeres és alapos bejárásával valósítható meg (legalább havi 2-3 alkalommal), minél több állatot azonosítva részletes fej és test fotók segítségével. Egy idő után, ugyanazt az állatot többször is megtalálva értékes információk nyerhetők növekedésükről, mozgáskörükről, esetleges évszakos vándorlásukról. Jelenleg is keresek még ilyen helyeket.

Ha találok egy példányt, minden esetben igyekszem lefényképezni természetes pozíciójában, mielőtt még a közeledésemre reagált volna. Öt méterről vagy messzebbről észlelve a keresztes viperát többnyire jó természetes fotókat lehet készíteni róluk. Az embert általában 1-2 méterig bevárják, majd lassan elbújnak a napozóhely közvetlen közelében található rejtekhelyükön, ellentétben a siklókkal, amelyek a veszély észlelésekor már nagyobb távolságról (2-5 méter) villámgyorsan továbbkúsznak. Menekülésük  megakadályozása, illetve megfogásuk esetén erőteljesen sziszegnek, fújtatnak, különösen a hímek. Ilyen esetben igyekeznek gyors csapásokkal harapni is, hasonlóan a rézsiklóhoz. Néhány esetben megfigyeltem a trópusi gödörkésarcú viperákhoz hasonló farokrázást, mellyel az avart, aljnövényzetet zörgetve próbálják elriasztani zaklatójukat. Rögzítésük esetén mindenáron megpróbálják megharapni a mozgásukat akadályozó eszközt, kezet. Kézzel történő rögzítésük esetén saját épségem, eszköz esetében pedig az állatok szájnyálkahártyájának sérülése miatt a harapásra lehetőség szerint nem adok módot nekik.

 

A keresztes vipera a Zempléni-hegység területén általánosan előfordul, változatos élőhelyeken. Leggyakoribb talán a bokrokkal (csipke, galagonya), facsoportokkal tarkított, változatos növényzetű réteken.

 

Magasfüves, csipkebokrokkal tarkított rét. A legideálisabb vipera élőhely.

 

Megtaláltam már száraz, zárt erdő ritkásabb részein is, különösen a sziklákkal, kövekkel sűrűn borított részeken. Előfordul meglepően száraz sziklagyepekben is. Megpillantásukra a legtöbb esély 10-25 C-os léghőmérséklet és napsütés mellett van, ilyenkor sokat napoznak. Ha ennél melegebb van, már nem szorulnak a napsugárzásra, ezért ritkábban lehet őket megpillantani. Ha eső után kisüt a nap, akkor is jó eséllyel lehet keresgélni viperát. A legmelegebb idő, amikor napozáson kaptam egy példányt, 28C levegőhőmérséklet volt, ahol napozott ott 31C-ot mutatott a hőmérő. Sokszor találtam meg őket egérlyukak közelében, sőt áprilisban mindig oda is menekültek be, ha észrevettek. Valószínűleg azokban telelnek helyenként. Májustól már nem ragaszkodnak az egérlyukakhoz, többnyire az addig felnőtt növényzet, bokrok, vagy az avar közé menekültek el megriasztás esetén.

 

Anyagi lehetőségeim beszűkülése folytán 2008-tól a komolyabb kutatómunkára nincs lehetőségem, ezért az utóbbi években csak a véletlenszerű találkozásokra hagyatkozom a viperákkal kapcsolatban.

 

Egy rövid film a hímek vetélkedéséről, az udvarlásról és a párzásukról:



03_keresztes vipera

 

További képek a keresztes viperáról

 


Ha fotóimat fel szeretnéd használni, kérlek értesíts!

Lehetőség van a képek  megrendelésére, nagy felbontású formátumban. Részletek a Kapcsolat menüpontban.

powered by joomla  -  design & script Morgos 2010